Tapolca - vártörténet
A Tapolcai-medence közepén, bazalthegyekkel körülvéve fekszik a város. Elsõ lakói szlávok lehettek, õk adhatták a városnak a Tapolca nevet. Okleveleinkben elõször 1272-ben említik
,,Topulcha" alakban, amikor már egyháza és vásárvámja volt. Templomát 1290-ben Boldogságos Szûz tiszteletére szentelték. Ez idõben a város kegyura Tapolcai Lõrinc volt. 1327-ben ,,Turulthapolca" néven említették, Pál nevû papja is szerepelt. 1333-Ban esperesi székhely. Nagy Lajos király 1378-ban az általa alapított leveldi karthausi rendnek adományozta a helységet.
Az itteni erõsség Szécsi Dénes esztergomi érseknek 1448. május 20-án kelt és jegyzõkönyvileg hitelesített oklevelében szerepel, amely szerint Silvester városlõdi prior, Gersei Petõ és László által Tapolca mezõváros elpusztítása és ott a Mária egyházból épült erõsség lerombolása miatt kibékültek.
Arról, hogy ki és mikor alakította át a templomot erõsséggé, nincsenek adataink.
Hegyesd vára után 1560-ban Tapolcát is elfoglalta a török, ahol huszárvárat, illetve palánkvárat épített. Ez feltehetõen a hódoltság végén pusztulhatott el.