A Dunántúl egyik alig ismert várának jelentősen átalakított épülettömbje magaslik Lenti város mellett. Messziről nézve inkább gazdasági magtárnak tűnik, ami nem csoda, hiszen az utóbbi évszázadokban erre a célra használták. Így viszont legalább egyes részei túlélték a magyar erősségeket megtizedelő bontási korszakot.

Ha visszatekintünk múltjára, egy 1278-as oklevélben bukkan fel először az erősség neve. IV. László király engedélyezte kedvelt hívének, Hahót nembeli Istvánnak, hogy a Kerka folyó partján lévő szállását vár (castrum) módjára megerősíthesse. A 14. század elejének belháborúi során a korlátlan hatalomra törő Kőszegi nemzetség serege foglalta el. Amikor az ország egységét újra megteremtő Károly Róbert csapatai birtokba vették, a Kamara kezelésébe jutott a környező településekből formált váruradalommal együtt.

1343-ban I. (Nagy) Lajos adományaként az alsólendvai Bánffy főnemesi család szerezte meg, akik közül többen is az országos zászlósurak méltóságáig emelkedtek az udvari hierarchiában. A 15. században számos irat emlékezett meg róla, ezek általában a családban lezajlott birtokosztályokat, örökléseket öntötték formába. A középkorban oly gyakori csetepaték nem kímélték Lentit sem, így például 1439-ben a korszak legnagyobb, legfélelmetesebb birtokharácsolója, Cillei Ulrik szállta meg jogtalanul fegyveresei élén.

A mohácsi csatavesztés után a Habsburg-ház fennhatósága alatt álló területeken kialakított végvárrendszer tagjává vált. A nyugati hadmérnökök próbálták modernizálni védőműveit, ennek ellenére nem számított a jelentősebb véghelyek közé. A hadászati fontosságú Kanizsa várának 1600-ban történt eleste után a török által legveszélyeztetettebb vidéknek számított. Mivel közvetlenül Stájerországot védelmezte, az országgyűlés határozata értelmében stájer zsoldosok vigyázták. Egy 1655-ből fennmaradt zsoldlista szerint 360 lovas és 100 gyalogos szolgált falai között.

A 17. század végén, miután a hódító oszmánokat kiverték az országból, katonai jelentőségét elvesztette, külső védőműveit lerombolták, de egyes épületei - melyeket gazdasági célokra hasznosítottak - napjainkban is láthatóak.